A 336 oldalas szöveg, 292 oldal rajz, 20 oldal szines képböl
álló könyv már kapható és
rendelhetö.
A Csodaszarvas Bolt,
8000 Székesfehérvár, Kossuth u. 14, I. emelet,
tel: (36-22) 333-071
emai internet cim: csomor@ns.datatrans.hu
Blue Diamand Bt.
Budapest, V. Ker., Párizsi ut, 4 tel: (36-30) 522 - 858
Püski Könyvesház,
Budapest, I Ker., Kristina Krt. tel: (36-1) 1-75-77-63
Korona Könyvesbolt
Budapest, VII. Ker., Rákoczi U., 1-3.
V. Hunyadi László
Budapest, II ker., Csalán u. 34 tel: (36-1) 2-00-04-94
A könyv ára 2,700 Ft . (plus posta)
[Demokrata 22]
A korona teknikai párhuzamainak egy része hun
és avar kori
régészeti lelet Közismert, hogy a magyarság
körében a Magyar Szent
Koronához kettös tudat kapcsolodik. Egyrészt
az utobbi kétszáz
évben a tudomány liberális és pozitivista
képviselõi fokozatosan
igyekeztek bizonyitani, hogy Szent Istvánnak és
az államalapitásnak
semmi köze sem volt a Magyar Szent Koronához. Ezen
vélemény
szerint a Szent Korona két részbõl áll:
egy latin részböl, melynek
keletkezési ideje vitatott lenne, és egy görög
részböl, melyet állitolag
a VII. Dukász Mihály bizánci császar
adott - készen - I. Géza magyar
királynak.
Másrészt azonban a széles népi
közvéleményben, különösen az
idösebb korosztályban és a mai határokon
kivül elõ magyarság
körében erösen tartja magát az a középkori
hagyomány, mely szerint
a Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte
Szent István magyar
királynak. Érdekes módon a politika is Szent
István Koronájaként
szokta emliteni a Szent Koronát - különösen
a magyar állami
szúverenitással kapcsolatban. Jó példa
erre a magyar-amerikai közös
közlemény, mely szerint az amerikai elnök (Carter)
"Szent István
Koronáját" adta vissza a magyar népnek.
Ugyanakkor a határokon
kivüli magyarság körében az anyaorszagbelinél
sokkal erösebb az a
tudat, mely szerint a Szent Koronához szorosan hozzátartozik
a
Kárpat-medence egész területe. Ennek oka az
a jogviszony, melynek
értelmében a Kárpát-medence a Szent
Korona tulajdona. Ebbõl
következöen a Kárpát-medence minden olyan
választópolgára, aki a
Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe
(és ezen
polgárok leszármazottai), a Szent Korona tagja.
Ez a jogi helyzet azért
all fenn, mert 1038 augusztusában Szent István magyar
király
országát a Szent Korona képében -
ismételten - a Mennybe felvett
Szüz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég
és a Föld között köttetett
szerzödés a Kárpát-medencét Szüz
Mária országává tette, és ezért
ezen a "jogi helyzeten" földi hatalmak nem változtathatnak.
Ennek a
szerzödésnek a záloga és tanúja
az ugyancsak Szüz Máriának
felajánlott Szent Korona.
A pozitivista és liberális magyar és külföldi
történetírás éppen azért
szentségtelenitette meg a Magyar Szent Koronét,
azért bizonygatta,
hogy ez nem Szent István koronája, mert tudták,
hogy a Szüz Mária
és Szent István között kötött
szerzödés Szent István Koronájához,
a
Szent Koronához kötödik. Azt gondolták,
ha sikerül elhitetni a
magyarsággal, hogy ez nem Szent István Koronája,
akkor azt is
elhitethetik, hogy a szent korona-tan, illetve a Szent Korona
legföbb
joghatósága érvénytelen. Ezt a történelmi
hazugsághalmazt többször
is kihasználták a nemzet ellenségei: 1918-20-ban
Szüz Mária
országának a feldarabolásakor, 1946-ban a
királyság
megszüntetésekor, 1989-ben a Köztársaság
kikiáltásakor és most
egy törvénytelen, új alkotmány elõkészitése
érdekében.
A ma élõ magyarságnak tehát életbevágoan
fontos tudnia, hogy a
múzeumi tárggyá lefokozott és a liberálisok
által svájcisapkanak
csúfolt Szent Korona kérdésében mi
is az igazság.
Ebben a tárgykörben körmeghatározó
õsszehasonlitó
müvészettörténeti elemzést,
néprajzi, mitologiatörténeti és
egyházmüvészeti elemzést, néprajzi,
mitológiatörténeti és
egyházmüvészeti jelképelemzést
végeztem. A vizsgálat eddigi fõbb
eredményei:
<Turulmadaras hun ruhatû a III-IV. századból >
1. Az ötvösmüvészet-történeti
összehasonlitó vizsgálat kimutatta,
hogy a Szent Korona nem lehet sem bizanci, sem dél-,
sem nyugat-,
sem észak-európai (beleértve Oroszországot
is) készitmény.
2. A Szent Korona része volt annak a kincsgyüjteménynek,
amelyet
Nagy Károly frank király parancsára az
avar kagánok kincstáraiból
raboltak el 795-796-ban. Az elrabolt kincs fõbb darabjai
a Szent
Koronával azonos ötvösteknikával készültek.
Ezen kincs fõbb -és
általam azonositott - darabjai a következök:
- Az Anno-kereszt, melynek zománc- és indateknikája
a Szent
Korona apostolképeinek elkészitése módjával
azonos (Köln,
Dómkincstár);
- Az un. Atilla-kanna, melynek aranymüves-teknikája
a Szent
Koronáéval azonos, és rokon a nagyszentmiklosi
kinccsel.
Zománcteknikája a ma Tbilisziben õrzött
kaukázusi zománcokkal is
azonos (St. Maurice-kolostor, Svájc);
- Nagy, zománcos fibula az un. Gizella-kincsbõl.
Zománcteknikája a
ma Tbilisziben õrzött kaukázusi zománcokkal
is azonos (Berlin);
- Négy fibula az un. Gizella-kincsböl. Filigránteknikájuk
a Magyar
Koronázási Jogaréval is azonos, granulacios
teknikájukat egy
szarmata kori ivócsésze teknikájával
azonositottam. Aranymüves-
teknikájuk azonositására kárpát-medencei
avar leleteket
használtam (Berlin);
- Nagy Károly talizmánja, melyet 814-ben helyeztek
Nagy Károly
sírjába (Mainz, 148. rajz).
- Két turulmadaras fibula az un. Gizella-kincsbõl:
aranymüves-
teknikájuk a Magyar Koronázási Jogaréval
azonos. Kormeghatározó
párhuzamuk egy Varsóban õrzött, IV-V.
századi hun lószerszám
(Berlin), (145. es 177. rajz).
- Nagy Károly alfája. Filigránteknikája
kárpát-medencei avar lelettel
azonositható (conques-i kolostor kincstára, Franciaország,
159. és
160. rajz).
- Az un. Pipin-bursa formája belsõ-ázsiai
halotti urna. fõ
motivumainak párhuzamai kárpát-medencei
hun, valamint pártus
leletek (Conques-i kolostor kincstára);
- A Szent Fides-házioltár eredeti zománcképei
közül négy kaukázusi.
Az ötödik eredeti zománckép egy IV.
századi õskeresztény Krisztus-
jelképet ábrázol (conques-i kolostori
kincstár);
- Hun király átalakitott szobra: ezen kaukázusi
mintáju filigránok és
kaukázusi zománcok vannak. A szobor elkészitési
teknikája közép-
ázsiai. Kormeghatározó párhuzamai
kazakisztáni leletek a Kr. u. I-V.
századból (Conquesi kolostori kincstár);
- A müncheni aranyikon. Ez az ikon ma a Wittelsbach család
tulajdona. A rajta ábrázolt angyalok a Szent
Korona arkangyal-
ábrázolásainak a párjai. Az ikonon
ábrázolt katonak páncélos viselete
Atilla hun király elít hadseregének lovas
páncélos viseletével
egyezik meg. A katonák harisnyájának díszitõelemei
kazakisztáni
kusán-hun sírokból elõkerült
arany ruhadiszekkel azonosak. A Szent
Koronán ábrázolt két katonaszent
öltözete is ezekkel azonos, tehát
hun lovas-páncélos katonai viselet (Wittelsbach
családi kincstár,
Bajorország);
- Félalakos Szent Mihály-ikon. Filigránjai
a Khakhuli triptichon
filigrános lemezeinek csoportjába tartoznak.
Kétféle köberakásos
motivum található rajta. Az egyiknek a párhuzamai
a kárpát-
medencei és dél-ukrajnai hun és avar leleteken
találhatók meg. A
másik típus párjait egy Olbiában
talált IV. századi hun ékszeren,
valamint egy pártus király szobrán találták
meg a régészek (Szent
Mark-Székesegyház kincstára, Velence);
A Szent Korona nyugati kincstárakban örzött
teknologiai
párhuzamainak készitési helyét
olyan kaukázusi ötvösmüvek
mutatják meg, melyek mind a fent felsorolt kincseknek,
mind pedig a
Szent Koronának a teknológiai párhuzamai.
Ezek között a kaukázusi
leletek között a Szent Korona szempontjából
azok a legfontosabbak,
amelyek a Szent Korona zománcképeinek a párhuzamai.
Ezek a
következök:
- A Szent Korona oromzati Jézus-képének
legközelebbi párhuzama a
Tbilisziben örzött Khakhuli triptichonon lévõ
tronolo Jézus-kép,
amely valamikor szintén egy korona (egy kaukázusi
keresztény
korona) része volt (Grúz Müvészetek
Múzeuma, Tbiliszi, Grúzia);
- A Szent Korona Szent Damján- és Szent Kozma-képének
párhuzamai
a Tsilkáni ikonon lévõ Szent Damjánt
és Szent Pantheleont ábrázoló
képek (Gruz Müvészetek Múzeuma, Tbiliszi);
- Szent Demeter és Szent György képének
(különösen a fejek
megrajzolásának) legközelebbi párhuzamai
a Khakhuli triptichonon
lévõ Szent Demeter- és Szent György-kép.
A Mihály arkangyal-kép
párhuzama ugyanott egy szintén azonos méretü
Mihály arkangyal-
kép. Gabriel arkangyal képének párhuzama
az arcok azonossága
alapján a Khakhuli triptichon koronát tartó
Szüz Mária-képe. Az
emlitett négy kép mérete majdnem azonos
a Szent Korona abroncsán
lévõ képek méreteivel, és
ezek is egy kaukázusi keresztény korona
képei voltak. A Szent Korona és ez a négy
zománckép ugyanazon
mühely terméke (Grúz Müvészetek
Múzeuma, Tbiliszi);
- Az apostolképek sorozatának egyetlen párhuzama
van. Ez egy olyan
képsorozat, mely a Khobi ikonon talalható. A
fejek megrajzolása a
két képsorozaton annyira azonos elvek alapjan
történt, hogy az egy
mühelyben való készítes kétségtelen.
A Khobi ikon képsorozatán grúz
nyelvü felíratok vannak, ez pedig mindkét
képsorozat kaukázusi
készitését igazolja.
A fentiekbõl világosan kitünik, hogy a Szent
Korona csak kaukázusi
ötvösmühelyben keszülhetett. A fenti felsorolásból
az is kiderül,
hogy a Szent Korona teknikai párhuzamainak egy része
hun és avar
kori régészeti lelet. Ezek közül az
egyik legfontosabb a regolyi hun
sírlelet rekeszes ezüstcsatja (Bona István:
A hunok és nagykirályaik,
Budapest, 1993, 15. o.). Ennek a csatnak pikkelyes diszitésû,
íves
rekeszes díszitményei a Szent Korona pártájában
lévõ rekeszes
díszitmények legközelebbi mûvészettörténeti
párhuzamai. Ez a lelet
- a fent említett többi hun kori régészeti
lelettel együtt - döntö
bizonyíték arra, hogy a Szent Korona a hun korban
készült. Az
Attila-kanna néven ismert hun kancsó a III-IV.
századból
Arra a kérdésre, hogy ki lehetett a Szent Korona
megrendelõje,
elsõsorban a Szent Korona formai párhuzamai adják
meg a választ.
A hun korból fennmaradt egyetlen keresztpántos
párhuzama a már
emlitett, a ma Conques-ban örzött hun királyszobor
keresztpántos
koronája. Ilyen koronákkal ábrázolt
hun fejedelmek freskóit látta
Kiszely István a dunhuangi barlangtemplomokban, Ujguriában.
Ezek
a freskok a III. században készültek. A
belsõ-ázsiai és a kaukázusi
hunok egy-aránt használtak olyan pártás
koronákat, melyeknek csak
az elején volt párta, szemben a korai Szasszanida-
és örmény
koronákkal, melyek a Kr. e. 200 és a Kr. u. 300
közötti idõben
készültek, és körben pártásak
voltak. Ezek közül a hun pártás
koronák közül a legjelentös ebb a Staraja
Igreni-korona. Ennek a
pártája a Szent Korona pártájának
legközelebbi párhuzama. Ez a
korona a IV. századból való és
keresztény korona (Bona István i. m.,
56. o.).
A Grúz Müvészetek Múzeumában
õrzik a müncheni aranyikon párját,
mely szintén hun katonákat ábrázol.
Ez a két ikon a Szent Koronát
készitõ muhely terméke.
Magyar helynevek a Kaukázustól délre,
melyek kiralyzolják a Szabir-Omagyarország térképét.
Mindehhez az a történelmi tény is társul,
hogy a fent felsorolt
kincsek lehetséges készülési idejében,
mely a Kr. u. IV-VII. század, a
Kaukázus térségének államalkotó
népessége a kaukázusi hunokból, a
kaukázusi szabir-magyarokból, valamint a mai
georgiaiak (grúzok)
elödeiböl tevödött össze (lásd:
Padányi Viktor, Endrei Antal és Bakay
Kornél munkáit is).
A Kaukázusok térségét ábrázoló
térképekböl világosan kitünik,
hogy
a korai középkorban ezen a videken magyar helynevek
egész
rendszere volt használatban: országnevek, tartománynevek,
város- és
falúnevek, valamint hegyek és folyók nevei.
Ezeknek a földrajzi
neveknek a párjai a Kárpát-medencében
is megtalálhatóak. Mindez
kétséget kizáróan igazolja, hogy
az egyik magyar õshaza az ókorban
és a Krisztus utáni századokban nem az
Ural és a Kama között volt,
hanem a Nagy-Kaukázus, a Kis-Kaukázus, az Ararat
és a Fekete
tenger közötti térségben.
A Tarih-i Üngürüsz cimü magyar öskrónikából
tudjuk, hogy a Kr. u.
IV.[???] század második felében két
szabir-magyar herceg, Hunor és
Magor megkeresztelkedett, majd Hunor feleségül
vette a Volgán
éppen akkor átkelö ázsiai hunok uralkodojának
(nyilván
Balambernek) a lányát, majd õ lett az
e házasság révén egyesitett
hun-szabir-magyar birodalom uralkodója. A kárpát-medencei
központú európai birodalom létrehozását
tervezõ hun-szabir-magyar
dinasztiának szüksége volt keresztény
hatalmi jelvényekre is. Ezért
úgy vélem, hogy a Szent Koronát Hunor
készittette el Szabiria udvari
ötvösmühelyében.
A jelzett korban Bizáncban és Nyugat-Európában
a koronák
használata még nem is volt szokásban.
Mivel az iráni és az örmény
koronák más formájuak voltak, így
a Szent Korona megrendelöje
kizárólag hun-szabir-magyar uralkodó lehetett.
Ennek a megállapitásomnak a történelmi
körülmények sem
mondanak ellent, mert:
- Tudjuk, hogy a meghóditandó területek
népei akkor már nagyrészt
keresztények voltak, tehát a hun birodalmi vezetés
csak döntö
mértékben keresztény birodalomban gondolkodhatott.
Egy
keresztény birodalom uralkodójának viszont
szüksége volt
keresztény felségjelvényekre, igy koronára
is.
- A kereszténység a hunoktól egyáltalan
nem volt idegen, mint azt
Moravcsik Gyula "A honfoglalás elötti magyarság
és a kereszténység"
cimû tanulmányában (megjelent: Szent István-emlékkönyv,
1938.)
már megírta, a hunokat a IV. században
többen is téritettek és
kereszteltek. Hieronymus egyházatya (348-420) arról
ír, hogy "a
hunok tanulják a zsoltárokat". Felvilágositó
Szent Gergely 285 körül
létrehozta az örmény keresztény államvallást,
331-ben
bekövetkezett halála elött azonban a hunokat
is téritette. Unokája,
Gregorius pedig 343-ban halt vértanuhalált, miközben
a kaukázusi
hunok között Senesan masszageta (hun) vezérnél
járt. Tudjuk, hogy
Kr. u. IV. században hun nyelvre is lefordítottak
a Bibliát. A
valamikori Szabiria területen, a Fekete-tenger partján
fekvö Pytus
(ma Pizunda, Abhazia) vagy Poti (Pata) városában
325-ben már
müködött püspökség, és
az itteni magyar püspök részt vett a niceai
zsinaton.
A kaukázusi hun-szabir-magyarok között
a kereszténység tehát
ismert és elfogadott volt már a IV. században.
A Közép-Ázsiából
373-ban ide érkezõ testvéreik pedig a
manicheizmussal ismerkedtek
meg Transoxiánában, Szamarkand környékén
- már a III. századtól
kezdve. Arról is szól feljegyzés, hogy
395 táján a Suna torkolatánál
tanyázó hunok szinte istenként tisztelték
Kis-Szkitianak, illetve a
tomi egyháznak a püspökét, Theotimost,
aki nyilván sokukat
megtéritette (Moravcsik Gyula, i. m. 57-61. o.).
A Szent Korona készítési idejének
elvi alsó határa 303, ugyanis a
keresztény hagyomány szerint ekkor halt vértanuhalált
a Diocletianus
parancsára vegzett keresztényüldözésben
Szent Kozma, Szent Damjan
és Szent Demeter, a Szent Koronán szereplö
négy mártír közül
három.
A gyakorlatban azonban három körülmény
a készités lehetséges
korát a IV. század utolsó évtizedeire
teszi. Elöször is idõ kellett
ahhoz, hogy a 303-ban mártirhalált haltak kultusza
kialakuljon, és
ennek alapjan olyan kiforrott ábrázolásmodjuk
legyen, ahogyan azt a
Szent Koronán látjuk. Ha figyelembe vesszük,
hogy egyetlen
zomáckép elkészitéséhez
- még másolas esetén is - kb. egy hónapra
van szükség, akkor ezen képtípus
kialakulásához akár évtizedekre is
szükség lehetett.
Másodszor: a birodalomszervezö hun-szabir-magyar
dinasztia 370
elött nem adhatott megrendelést a Szent Korona
elkeszítésére.
Harmadszor: a Szent Koronán a Szentháromságnak
egy olyan
ábrázolása volt - készitésekor!
-, amely szerint a Szentlélek az
Atyával és a Fiúval egyenrangú,
és a Szentlélek a Fiú által valósul
meg. Ez utóbbit a Szent Koronán az az általam
megtalált és
azonosított, Szüz Máriát ábrázoló
zománckép jelenití meg, amelyen
Szüz Mária az angyali üdvözlet állapotában
van, tehát benne van a
Szentlélek. A felségjelvények, a fák
és a trón pedig ugyanazok, mint
az Atya és a Fiú képén. Ezek fejezik
ki a Szentlélek egyenrangúságát.
A Szentháromságnak ezt a tanát pedig csak
a 370-es években
dolgozta ki Nazianzoszi Szent Gergely kappadokiai egyházatya,
és
csak 381-ben fogadta el a II. konstantinápolyi egyetemes
zsinat.
Mindezek a körülmények tehát azt a
korábbi megállapításomat
erösitik, mely szerint a Szent Koronat az egyesitett hun-szabir-
magyar dinasztia elsõ uralkodója rendelte, aki
maga is keresztény
volt, és akit a Tarih-i Üngürüsz Hunornak
nevez.
Emlitettem már, hogy a Szent Korona hun hagyományokat
is õriz.
Ezek elsösorban magában a Szent Korona formájában
jutnak
kifejezésre. A hun keresztpántos koronák
mai szibériai utodai a
szarvasaganccsal felékesitett sámánkoronák.
Ezek a néprajztudomány
szerint az égi szarvast, a csodaszarvast jelképezik.
Az égi szarvas, a
csodaszarvas összekötõ kapocs Ég és
Föld, Isten és Ember között.
Amint azt a Tarih-i Üngürüszböl Hunorra,
a dozmati regösénekböl
Szent Istvánra, a Képes Krónikából
pedig Szent Lászlóra
vonatkoztatva megtudjuk, a csodaszarvas a magyar hagyomány
szerint is Istentõl származó jel, Istentõl
kõvet, illetve Isten angyala.
Mindebbõl egyenesen következik, hogy a magyar keresztpántos
korona, és így a Hun Szent Korona a keresztényiesült
csodaszarvas,
illetve összekötö kapocs Isten és - a
Kárpát-medence királyain
keresztül - a Kárpát-medence lakói
között. Mint ilyen, a Szent
Korona szorosabban kapcsolodik a magyarság történelmi
küldetéséhez, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
A müvészettörténeti vizsgálati
eredmények szerint a Szent Korona
elöbb hun, majd avar tulajdonban volt, késöbb
a Frank Birodalomba
került, és csak ezek után adta vissza II.
Szilveszter pápa és III. Otto
császár Szent Istvánnak.
Szent István koronakérése szükséges
politikai lépés volt. Egyfelöl
Szent Istvánnak szüksége volt egy olyan
hatalmi jelvényre, mely
önmagában biztositékot jelentett arra nézve,
hogy az õslakóként itt
elõ hun és avar népesség jogait
és kiváltságait az Árpádok
is
tiszteletben tartják. Másfelöl a Szent Korona
Szent Istvánnak való
kiszolgáltatása nemzetközi jogi elismérese
volt annak, hogy Szent
István állama jogilag elismert keresztény
állam, meghozza hun-
avar-magyar jogfolytonosság alapján, pontosan
azért, mert a Szent
Korona korábban hun és avar hatalmi jelvény
is volt.
Ugyanakkor a törzsi területi szervezet felbontása
és a
vármegyerendszer bevezetése szükségessé
tette, hogy István király
a Kárpát-medence egész szabad lakóssága
számára adjon egy jogi
biztosítékot a kiváltságok megtartására
és a király leválthatoságára.
Ennek legegyszerübb módja az volt, hogy István
király koronáját
önmaga (pontosabban a mindenkori magyar király)
és az ország fölé
helyezte. A magyar közjog szerint Magyarország
esetében - a világon
egyedülállo módon! - az ország a
Koronáe, a Szent Korona tulajdona.
Szent István tulajdonképpen ezt írta meg
az Intelmekben, ahol az
uralkodás minden fontos feltételet a Magyar Szent
Koronával
azonosította. Az Intelmek szerint a Szent Korona magába
foglalja:
- az országot mint területet,
- az országot mint egy uralom alá tartozó
népességet;
- a közigazgatasi intézményrendszert;
- az egyházi intézményrendszert;
- az apostoli keresztény hitet;
- az apostolságot;
- az uralkodó személyet;
- az uralkodói tulajdonságokat és képességeket;
- az igazságos itélkezést és a
jogi intézményrendszert;
- a társadalmi türelmet;
- az ország védelmét;
- az országban lakó, együtt elö, vendégként
befogadott idegen
népeket és azok elbizakodottságának,
jogtalan hatalomra törésének
megakadályozását.
Végül Szent István, halála elött,
egy kaukázusi keresztény
koronaeszmét alkalmazva (mely szerint a földi uralkodó
hatalmát és
a koronát Szent Mihály arkangyal és Szüz
Mária közvetitésével
Istentöl kapja), országát és koronáját
több ízben is Szüz Máriának
ajánlotta, tehát annak adta vissza, akitöl
- hite szerint - kapta. Ezt az
aktust halálos ágyán Magyarország
föurai jelenlétében is
megismételve közjogi eröre emelte. Ezzel országát
és koronáját,
valamint a földön kialakitott jogviszonyt közvetve
Isten kezébe adta
vissza, örökre felbonthatatlanna téve azt.
Véleményem szerint ezek
együtt jelentik a Szent Korona-eszmét és
azt, hogy:
1. Egyfelöl a Szent Korona-eszme Szent Istvan tudatos
politikai és
államjogi alkotása. Ezek szerint az Intelmek
a világ elsö
alkotmányának irásban megmaradt emléke,
tükre.
2. Másfelöl keresztény magyar embernek ezt
a Szent István, Szüz
Mária és Isten között létrehozott
szerzödést nincs joga sem
felbontani, sem figyelmen kivül hagyni.
A Szent Korona és a Szent Korona-eszme mint államjogi
rendszer
tehát alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi
rendünk
középpontjában legyen, ugyanis ez: keresztényi,
türelmes, befogadó
és nem kirekesztö, ugyanakkor nemzetvédö
és megtartó is.
Csak abban az esetben lehetett volna a Szent Koronát
ezen szerepre
alkalmatlanná nyilvanitaní, ha az valoban nem
Szent István
Koronája lenne. A 200 éves tudományos
hadjárat - a Szent Korona
ellen - pontosan arra volt hivatott, hogy a Szent Korona
társadalomszervezö erejét megtörje.
Ezert akartak mindenáron
bebizonyitani, hogy a Szent Korona nem az, ami.
A mérnököknek, müvészettörténészeknek,
történészeknek és
nekünk, aranymüveseknek immár 15 éve
tartó itthoni vizsgalatai
viszont egyértelmüen azt igazolják, hogy
a ránk maradt korona Szent
István apostoli, birodalomszervezö Koronája,
vagyis a Szent Korona!
Mindez azt jelenti, hogy a valóságos, eredeti
Szent Korona politikai,
jogi és szakralis szerepe helyreállitható,
újra müködésbe hozható.
A fentiekböl kitünik, hogy a Szent Korona még
annál is nagyobb
jelentöséggel bír, mint azt eddig valaha
is gondoltuk. Ebböl fakad az
egész magyar társadalom, de különösen
a politikai erök, a parlament
és a kormány különös felelössége
a Szent Korona megörzésével és
államjogi szerepébe való visszahelyezésével
kapcsolatban.